Mariano De Santis elnöksége lassan véget ér. Hajthatatlan természete és túlságosan óvatos politikai hozzáállása miatt gúnyosan "Cemento armato"-nak, azaz vasbetonnak nevezik. Az elnöki palota hatalmas termeiben elmagányosodva gyászolja felesége elvesztését, miközben hip-hop zenét hallgat. Mielőtt visszatérne a civil életbe, De Santisnak bátor döntést kell hoznia: két elnöki kegyelemről és egy úttörő politikai törvényjavaslatról, amelyek meghatározzák majd az örökségét.